„Gyújtsanak lámpát, támad a sötétség” jelmondattal indul a műsor, ami tökéletes jellemzése az egész produkciónak úgy mindenestül.

Már szeptember közepén láthatóak voltak az Észbontók második évadának reklámjai, és nagy szerencsémre a facebook ismerősök is posztolták a youtube-ra feltöltött promó videókat, nehogy véletlen lemaradjak róluk. Ezek alatt aztán kifejezték a jónépek a megbotránkozásukat, alámerültek a magyar oktatáspolitika mocsaras vizeibe, illetve levonták a sommás tanulságokat.

Ha nem látnám a Viasat 3 youtube csatornáján a közel 280 ezres nézettséget az egyik 41 másodperces promó videó alatt, akkor el sem hinném, hogy erre tényleg van igény.

Álnaivitás ez a részemről, hiszen a trash reality/show műfaja még mindig a legkelendőbb médiatermék, csak a formátum változik: míg gyerekkoromban a Mónika-show és Joshi-barát hódítottak, addig manapság a médiagépezet élő teste ontja magából a végtermékként megszülető majd újrafogyasztott celebeket: Édes élet, Ezek megőrültek!, Éjjel-nappal Budapest és száz másik műsor formájában.

Mónika-show újrahuzalozva

Az, hogy a trógerség eladható, méghozzá kiválóan, nem újdonság. A Mónika-show összegyűjtötte és egymásnak eresztette a társadalom legalján élőket pár ezer forintos gázsiért. A néző szörnyülködhetett az elképesztő prosztóságon, butaságon és igénytelenségen fizikai és szellemi szinten egyaránt.

Abba az illúzióba se ringassuk magunkat, hogy nem a néző tehet róla, hiszen: „nem volt mit nézni”. Valamit meg csak kell nézni, ki kíváncsi azokra az ostoba könyvekre, meg hogy azok a különc írók mit írogattak, amúgy is drogos volt mind. 2010 nyarán ért véget a Mónika-show az RTL-en, és azóta meghódította az internetet is olyan „örökzöldeket” adva az emberiségnek – de legalábbis a magyaroknak –mint a „bézbózütő” meg a „mágnespicsájú francikurva”. 10-nél is több videó van, ami átlépte az 1milliós küszöböt a youtube-on, az első helyen végzett videó pedig 2,4 milliós nézettséget tudhat magáénak. A számok nem hazudnak, teljesen jogosan került egy ilyen médiatörténeti kincs újra képernyőre 2014-től az RTL+ csatornán.

Az Észbontók hasonló tematikára épít, némileg szofisztikáltabb köntösbe bújtatva. Itt már nem alapkövetelmény a székdobálás, hajcibálás és egymás agyonverése, de a mérhetetlen butaság bemutatása alapkellék maradt. A műsor már címében is utal rá, hogy nem atomfizikusok lesznek a főszereplők, ám a pofátlanság nem ismer határokat.

Eladni az ostobaságot

A műsor alapkoncepciója szerint van két csapat, akik vetélkednek egymással a fődíjért. A fődíjat az kapja, aki több pontot szerez. Pontot pedig úgy lehet szerezni, hogy előre meg kell tippelni, hogy a két „észbontó”-  ahogy a műsorban hívják őket – vajon tudni fogja-e a választ egy adott általános műveltségi kérdésre vagy sem.

Hogy a két csapat a műsor sajátos kikacsintása vagy iróniája akar-e lenni, arról csak ingatag elképzeléseim vannak. Hiszen az egyik csapat a „parti lányok”, a másik pedig a „vendéglátós fiúk” nevet viseli. Mert ilyen kategória létezik, hogy parti lányok. Hogy ez mit takarhat, az jó kérdés, hogy róluk nem feltétlen a műveltség és intelligencia jut eszembe, az pedig biztos. Nem mintha bármi bajom lenne velük vagy a vendéglátós fiúkkal – az egyik adja a piát, a másiknak meg adjuk a piát –, de sokatmondó, hogy nem biokémikusok és jogászok versenyeznek. Az ironikus mosoly akkor futott át az arcomon, mikor reagálva arra, hogy helyesen tippeltek, az egyik hölgy megjegyezte: „ennyikeh”

A kérdések bugyuták, de nem annyira, hogy az észbontók tudjanak rá válaszolni, persze nem lenne izgalmas, ha nem tudnák a kérdések egy részét, de azokhoz is rögös út vezet. Az észbontók sületlenségein aztán a csapatok és a műsorvezető jókat nevet, így pótolandó a konzervnevetés áldásos hatásait: tudjuk, hogy valami vicces, és nekünk is nevetni kell kéne rajta.

A kérdések előtt és után persze megy az észbontók alázása, tippelgetik, hogy nem fogják tudni az adott kérdést vagy éppen azt, hogy ilyen hülyék még ők sem lehetnek, és igenis tudni fogják. Válaszolás közben is beszúrják a csapatokat, ahogy megbotránkoznak, motiválva minket is ugyanerre.

Az Észbontók koncepciójában az a pofátlanság, hogy mindezt valamilyen pszichológiai műsornak próbálják eladni, ahol a csapatok tulajdonképpen az emberismeretükről és a szociális helyzetek olvasásával kapcsolatos képességeikről tesznek tanúbizonyságot. Tulajdonképpen a néző maga is csupán csiszolgatja ezeket a képességeit, tehát lényegében minőségi időtöltésben vesz részt. Ez legalább olyan jó vicc, mint amikor a Való Világ nézőközönsége azzal indokolja a műsor nézését, hogy „pszichológiai szempontból vizsgálom a műsort és a játékosokat”. Aha. És a netre feltöltött 18+-os videókat pedig azért nézed, hogy felkészülj az Emberi test biomechanikája című vizsgádra.

Ennyire buták, vagy kamu az egész?

Azért abban egyet kell értenem a kommenthuszárok egy csoportjával, akik sok ilyen kompetenciájú embert ismernek, hogy buta ember rengeteg van, és nem lehetetlen ilyet találni a több millió analfabéta országában.

De azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az utcán leszólítanak pár buta arcú emberkét, bekísérik a stúdióba, feltesznek nekik pár kérdést, aztán ’kezit csókolom’. Hogy senki nem magyarázza el nekik,milyen műsorról van szó, mit kell csinálniuk, hogy nincs szerződés, nincs fizetés, hogy nincs forgatókönyv és még sorolhatnám. Sokan talán úgy képzelik ezt, hogy a játékosok csak úgy ott teremnek a stúdióban tündér keresztanya pálcasuhintására, csak hogy a műsor végén ugyanazzal a mozdulattal el is tűnjenek.

A szereplők „alakítása” emellett több mint gyanús. Valaki jobban tudja játszani a hülyét, valakinél viszont kilóg a lóláb. Főleg akkor feltűnő ez, mikor az egyik látványosan tudja, hogy 1000 kiló papír és egy tonna vas ugyanolyan súlyú, ámde az utolsó pillanatban rávágja, hogy legyen a vas. Plot twist.

Emellett a műsor rendre hozza a megbotránkoztató sztereotípiákat, mint a szőke hajú buta picsa, de az előzetesekben különféle rendkívül elhízott nők, plasztik picsák, kocsmatöltelék kinézetű férfiak is feltűnnek és egy hölgy, akinek egy-egy keble akkorára van felfújva, mint egy 10 kilós görögdinnye. Szerencsére a Blikk mint a műsor egyik partnere nem késik tájékoztatni minket arról, hogy ezek 700 köbcentis keblek, amiket Baj Angelika modell dupla ekkorára szeretne növelni. Látszik tehát a szereplők gondos válogatása, hogy belepasszoljanak azokba a sztereotípiákba, amikről azt gondoljuk, hogy a tagjaik nem éppen IQ-harcosok.

Emellett nem olyan nehéz a hülyét játszani, mint az ember gondolná. Egyik szőke hajú hölgy ismerősöm rendszeresen azzal szórakozik, hogy hülyének tetteti magát. A legtriviálisabb dolgokra rácsodálkozik, és igyekszik kifejezetten buta arcot vágni, eközben pedig élvezi, hogy a delikvens nem tudja eldönteni, kamu az egész vagy tényleg ilyen szinten van. Ezért aztán szörnyen zavarba jönnek, hebegnek-habognak, és ez szórakoztatja.

A promó videók közül a nyáron híressé vált Pumped Gabó videója a legszembeszökőbb, akinek minden szava között 2 másodperces szünet van, gyakran tekintget a kamera felé, próbálja kisilabizálni, hogy mi az előre elkészített hülyeség, amit a kérdésre válaszolni kellene. Mindenesetre biztató, hogy az internet-celebséggel milyen karriert be lehet futni, és egy ilyen pszichológiai kvízműsorban is lehet szerepelni vele.

Azt se gondoljuk, hogy egy profi színész nem tudná eljátszani a buta ember szerepét ugyanúgy, mint bármelyik másikat. Persze nem mondom azt, hogy az észbontók amúgy okos emberek lennének vagy színészek, lehetnek ők teljesen átlagosak, sőt kifejezetten buták is, de hogy tudnak róla, mi a szerepük, az majdnem tény. A legvalószínűbb, hogy hagyják az észbontókat improvizálni, akiknek az alapfeladata az, hogy minél nagyobb hülyeséget mondjanak, de ne vigyék túlzásba azt, tehát még hihető maradjon. Ha ez épp nem jön össze, akkor az ott lévő beszéltető tereli valamilyen irányba a témát, amiből aztán ki tud sülni valami bugyutaság.

A műsor mögött megbújó pszichológia

Festinger elmélete a társas összehasonlításról elég sokrétű, ezért csak pár gondolatot emelnék ki belőle. Eszerint az énmeghatározásunk érdekében és önképünk alakításához erős késztetést érzünk arra, hogy gondolatainkat, véleményeinket, képességeinket folyamatosan felülvizsgáljuk. Erre egyik lehetőség a másokkal való összehasonlítás. Ez történhet felfelé irányuló folyamatként, azaz nálunk kiemelkedőbb teljesítményű emberekhez mérjük magunkat, ami normális önértékelés esetén motiváló lehet (illetve a statikus és a rugalmas gondolkodásmódból is adódhat), viszont annak hiánya esetében demotiváló. A másik irány a lefelé való összehasonlítás, amikor rosszabbul teljesítő társainkhoz mérjük magunkat. Ez pozitívan hathat az énképünkre, hiszen megerősít minket abban, hogy kiemelkedőbbek vagyunk másokhoz képest.

Ez kiválóan működik az ilyen műsorok esetében is. A néző megbotránkozik a látottakon, egyszersmind megerősíti magát, hogy vannak nála hülyébb emberek is.  „De még mennyi és mennyire” gondolja magában, tehát ő nem is annyira buta. Ezt a fajta élvezkedést persze senki sem vallja be magának, illetve senki nem gondolkodik el azon, hogy miért is élvezi annyira mások ostoba megnyilvánulásait nézni.

A műsor emellett ügyesen – és titokban – rájátszhat a manapság olyan kényes nemzeti érzelmekre is. Nem csoda, hogy a „mikor volt a honfoglalás” című videó érte el a már említett 270 ezres nézettséget. A migráns válsággal párhuzamban felerősödtek a nemzeti hangok és érzelmek, illetve hirtelen rettentő fontossá vált az a magyar kultúra, amiről annak a fontosságát hangsúlyozók mit sem tudnak. Tehát egy ilyen kérdés és az észbontók, akik nem tudják rá a választ, alapjaiban sértik meg a magyar kultúrát, és vele minden magyar embert. Hiszen milyen magyar az, aki nem tudja, mikor volt a honfoglalás. Persze ehhez feltételezni kell, hogy elhisszük, az ott ülő valóban a két világháború közé teszi a honfoglalás időszakát.

Az Észbontók az a fajta szennyműsor, ami tökéletesen kiszolgálja az alacsonyabb önértékeléssel, státusszal, társadalmi ranggal rendelkező rétegeket, és elveszi tőlük azt a lehetőséget is, hogy a műsor ideje helyett esetleg olyan hasznos tudásra tegyenek szert, amivel az előbbi tulajdonságok fejleszthetők.

A legrosszabb mégis az, hogy erre van igény. Mivel ez a második évad már, nem mondhatjuk, hogy bukott műsor lenne, sőt. A kereslet tette lehetővé, hogy újra induljon, mert valószínűleg kielégítő számokat hozott. Ennek hála pedig a második részben jöhetnek a „twerkelő lányok”, mert hogy ilyenek is vannak. Aranyos térdvédőjük is van, ami gondolom jól jön a földön való pucsításhoz és más ezt követő tevékenységekhez is.

Gyújtsanak lámpát, és olvassanak egy jó könyvet. Ezt a szart meg kapcsolják ki.