A selfie előtt is létezett élet (azt mondják), és akkor is fényképezték magukat az emberek. Mi történt 2013/2014-ben, amikor a selfie robbanásszerűen terjedni kezdett és meghódította a világot?

A twerk előtt is rázták a feneküket a lányok, miért kezdett el hirtelen mindenki „tvörkölni”?

Hogyan képes az adott dolog neve megváltoztatni azt, ahogy gondolkodunk róla?

A tükörhobbittól a selfie-ig

Évekkel ezelőtt még cikinek számított magunkat fényképezni, főként tükörből, amit kissé érthetetlen módon tükörhobbitkodásnak neveztek el. Noha a kifejezés nem tett szert olyan népszerűségre hazánkban, mint a selfie, azért általános volt az a vélekedés, miszerint magadat fényképezni gáz.

Noha a selfie szó története egészen 2002-ig nyúlik vissza, igazán népszerű 2012-ben lett, majd 2013-ban, amikor az év szavának is megválasztották. Ebben az évben 17000 százalékkal gyakrabban jelent meg, mint előzőben. Aztán 2014-ben megszületett minden idők legismertebb selfie-je, az úgynevezett „Oscar-selfie”, amit Ellen DeGeneres kapott selfievégre csupa hírességgel. A selfie történetről részletesen például itt olvashatsz.

De mit tud a selfie, amit az önfotózás nem?

A selfie kifejezés feltöltődött csupa olyan jelentéstartalommal, ami „menővé” teszi. Az első és legfontosabb, hogy sztárok (is) csinálják. Nem csoda, hogy az Oscar-selfie óta világuralomra tört, hiszen nem Pistike vagy Katika csinálja, hanem  Brad Pitt, Jennifer Lawrence, Bradley Cooper és még sokan mások. Azóta már minden valamire való sztárnak, modellnek, celebnek van olyan felülete, ahol a selfie-jeit megoszthatja. Innentől kezdve pedig a selfie felveszi azokat a tulajdonságokat, ami a sztárokhoz és híres emberekhez kötődik: menő, szexi, gazdag, népszerű, befolyásos, boldog, és így tovább.

A selfie legitimációs ereje

A tükörhobbitkodást átlagemberek követték el, így hát a béna dolog béna is maradt. Viszont ha ugyanazt sztárok csinálják, a béna dolog egyből menővé alakul. A sztárok csinálják, tehát az átlagember is fel van jogosítva, hogy csinálja. Sőt ha Pistike és Katika olyan dolgot csinál, amit a sztárok is csinálnak, nem hogy bénák nem lesznek, de valami csekélyke dicsfény rájuk is hullik a sztárok által piedesztálra emelt selfieből.
Ezért aztán minden valamire való világpolgár lövi a selfieket, de itt nincs még vége a dolognak. A selfie, ha áthelyezik valamilyen más kontextusba, akkor is működőképes. Így születik meg a party selfie, a vacsis selfie, a nyaralós selfie, az iszogatós selfie, kutyás-macskás-papagájos-nyuszis selfie, nyári-téli-őszi-tavaszi selfie, főzőcskézős selfie csak hogy párat említsek. At éma kifogyhatatlan.

A szó elkezd bizonyos tekintetben márkaként viselkedni. A nike-t ha rányomják egy átlagos cipőre, pólóra, sapkára, akkor átlagosból egyszer csak nike-vá válik, és rendelkezik mindazzal, amit a nike brand nyújtani képes. De míg a nike (vagy kiváló példa erre az apple termékek) a materiális világban fejti ki a hatását tényleges fizikai identitáshordozóként, addig a selfie a digitális valóságban működik, mint digitális identitás szimbólum.
Arról nem is beszélve, hogy az angol kifejezés a nyelvi analfabetizmus országában magában hordozza a „nyugatiságot” „amerikaiságot” „modernséget” is.

A selfie tehát nem csak egy szó, hanem egy címke, aminek hatalma van, mert ez a címke magába sűríti a sztárság és „menőség” különféle attribútumait és használata azzal kecsegtet, hogy azokból valamelyest mi is részesülhetünk.

A seggrázástól a twerkelésig

Ahogy a selfie-jével, úgy a twerk történetével is csak röviden foglalkozom. Afrika több országában is léteznek olyan táncok, melyek a fenék hasonló rázásával operálnak, és egyesek feltételezik, hogy ezekről a területekről került át Amerikába. New Orlans-ben van egy hip-hop stílushoz tartozó seggrázós tánc, de Miami-ban is kialakult egy booty bass nevű tánc, ami a miami bass zenei stílus és a seggrázás közös gyermeke. A popkultúrába talán Beyoncé vezette be Twirk című számával és annak videóklipjével. Innen rögös úton, sok segget megjárva jutott el Miley Cyrus híres twerkes-dugós fellépéséhez, amit sok más követett. Ezután rengeteg sztár a seggére vette a dolgot, egészen addig, hogy manapság már középiskolai fellépéseken is előfordul, tanfolyamokon és youtube videókon tanítják a vállalkozó szellemű hölgyeket, de magánvideók is jelennek meg bőven.

A twerk megengedte

Ahogy a selfie esetében, itt is megfigyelhetjük hogyan töltődött fel a szó különféle tartalmakkal. Talán egy másik cikkben érdemes kifejteni, hogy a különféle táncok milyen szerepet töltenek be a humán faj társkeresési és szaporodási tevékenységében, itt elég csak annyit, hogy jelentőset. A twerk, akárhogy is nézzük nem más, mint annak a mozgásegyüttesnek a szimulációja, ahogyan a nő mozog aktus közben a falloszon. A twerket egyfajta párzási táncnak is tekinthetjük, ahol a „nőstény” egyrészt bemutatja, hogy milyen kívánatos formákkal rendelkezik, másrészt azt, hogy mennyire jártas a szexualitás művészetében.

Míg bizonyos majom fajok esetében a nőstény pirosan megduzzadt hátsója jelzi, hogy párzásra kész, addig korunk fiatal humán nőstényei kihívó öltözettel és fenekük ritmikus mozgásával érik el ugyanezt.

Hasonlóan a selfie-hez, azáltal hogy sztárok csinálják, nem hogy nem ütközik társadalmi konvenciókba, még menővé is válik. A twerkelés feltöltődik mindenféle attribútumokkal amivel a női sztárok rendelkeznek, és azt sugallja, hogy a twerkelő lány egy szexuálisan érett, nőiességében kifejlődött, vagány, bevállalós ember, aki olyannyira tisztában van külső és belső értékeivel, hogy nem fél azt ilyen formában közkinccsé tenni.

A másik fontos tulajdonsága a twerknek, hogy táncnak minősítik. A tánc, mint kategória, kivakarja a seggrázást a ’szexualitás mocskából’ és kvázi mesterséggé/művészetté avanzsálja. Ezzel legitimálja: hiszen aki feltölt egy videót arról, ahogyan twerkel az nem kurválkodik éppen, hanem táncol.

Ezzel a jelenséggel találkoztam, amikor nemrég megnéztem a magyar tini celeb világ egyik kiemelkedő alakjának (sokan celeb kurvaként emlegetik) Pintér Natáliának egy videóját, amin a szokásos kebeldús képek helyett egy videót láthatunk, amin twerkel éppen. A kommenthuszárok egyik tagja mindenféle szavakkal gyenge erkölcsét hangsúlyozta (azt mondta, hogy ribanc), míg a másik leostobázta az előzőt, mondván, hogy ha nem tudná ez egy tánc, amit ő táncol éppen. Így működik tehát a címkézés. Onnantól kezdve, hogy a twerk megkapta a tánc minősítést, gondtalanul lehet rázni a popót a youtube nyilvánosságnak, hiszen csak táncolt. Elvégre a színházban sem kurvázzuk le a táncosokat, ha lenge öltözetben kihívóan rázzák, ahogy egy salsa bemutatón sem.

A címkézés interperszonális kapcsolatainkban

Az itt bemutatott folyamatok azért is fontosak, mert működnek önmagunk és mások, illetve önmagunk és mások cselekedeteinek megítélésében is. A média, a reklámok, a politika is használja, hogy úgy és olyan módon mutasson be valamit, ahogy neki leginkább megfelelő. Erről részletesen egy másik cikkben.

Mit hoz a jövő?

Ma ugye cikinek számít (noha sokan csinálják) lefényképezni egy hölgynek a saját dekoltázsát és kitenni egy közösségi oldalra, hadd gyönyörködjenek benne. Viszont képzeljük el, hogy 2016-ban jön egy új mozgalom, mondjuk a „boobie” vagy „titsie”, aminek az lesz a lényege, hogy fényképezd le a melleidet minél változatosabb módon, szögben, fényben, takarásban és tedd fel a netre. Sztárok is csinálják majd, ezért nem lesz ciki, sőt.
Vagy jön majd „shitty”, amit a képzeletetekre bízok, hogy mit takar majd. 
A twerk helyett pedig jön majd mondjuk a „boral” (banana+oral), aminek az lesz a lényege, hogy egy banánt kell megenned minél erotikusabban.

A selfie és a twerk sem a sátán találmánya, (persze hogy nem, mert az illuminatié), viszont a selfie önfényképezés, a twerk pedig seggrázás marad.

Akárhogy is hívjuk.