Bizonytalanságcsökkentés

Charles Berger bizonytalanságcsökkentés elmélete szerint – főként első találkozáskor – azért kommunikálunk, hogy a megszerzett ismeretek által csökkentsük a bizonytalanság érzésünket. Ha a másik személyről keveset tudunk, az bizonytalanságot és frusztrációt okoz, mert nem tudjuk könnyedén megérteni őt és bejósolni a jövőbeni viselkedését. Nem tudjuk, milyen az adekvát viselkedés az irányában, vagy hogy milyen oldalunkat kellene megmutatnunk a szimpátia érdekében. Minél több információ van a birtokunkban a másikról, ezek annál könnyedebben mennek.

A horoszkópok elméleti szinten leveszik ezt a problémát is a vállunkról, hiszen rendelkezünk a másik kész személyiség konstrukciójával, aminek segítségével könnyedén bejósolhatjuk a viselkedését. Azonban a túlságosan egyszerű felépítés miatt, hajlamosak leszünk az adott személyt is egy egyszerű rendszerben értelmezni. A legrosszabb, hogy előzetes ismereteink hatására már az észlelésünk is megváltozik, tehát az előzetes tudásunk fényében látjuk az adott személyt, aminek hatására úgy is kezdünk viselkedni vele szemben amilyennek gondoljuk. Ehhez ő igazodik és önbeteljesítő jóslatként valóban olyanná válik, ahogyan előzetesen feltételeztük róla.

A bizonytalanságcsökkentés elméletét az interperszonális közegből kiragadva az egész életünkre is alkalmazni tudjuk. Az élet kiszámíthatatlan, rejtélyes és bizonytalan, amiben bármikor bármi megtörténhet. A szenzációhajhász hírek az ingerküszöbhöz alkalmazkodva egyre sokkolóbb eseményeket publikálnak, ami egy általános veszélyeztetettség érzést kelt bennünk, miszerint egy veszélyes világban élünk, bárkinek baja eshet, megtámadhatják, meghalhat. Emellett számos egzisztenciális problémával is szembesülünk a csekkek befizetésétől kezdve az otthontól való elszakadásig, annak megteremtéséig vagy megfelelő munkahely megtalálásáig és megtartásáig. Baráti és szerelmi kapcsolataink problematikusak és változóak. Az egész képet tekintve úgy tűnhet az élet kaotikus és kiszámíthatatlan.

Ennek a problémának a megoldására hajlamosak vagyunk „mágikus segítséget” igénybe venni. A mágikus gondolkodás általános humán univerzálé, gyermekkorunk egészét áthatja, amit később ugyan felvált a racionális gondolkodás, de nem tűnik el egészen. Ez adja a táptalajt az ezotéria legkülönfélébb témáinak: az angyalokkal való társalgástól kezdve az előző életben, a szellemekben, a varázslatban való hitig és így tovább. Kultúrától független emberi jelenség a természetközeli népektől egészen a mai társadalmakig a valamilyen transzcendentális létezőkben való hit.
Az előző korokban a vallás szolgált olyan egységes keretrendszerként, ami választ és lelki megnyugvást adott a mindennapi problémákra, értelmezési keretet adott a világ jelenségeihez, és prediktív ereje is volt. Az előző társadalmak erősen szabályozott identitáskategóriákkal rendelkeztek, amit a vallás is kiegészített. A mai racionális-tudományos világunkban sok ember számára a vallás már nem tud ilyen funkciót betölteni.

A horoszkópot bizonyos szempontból az ateisták vallásának is nevezhetnénk. A vallásokhoz hasonlóan működéséhez nem szükséges racionális alapokkal rendelkeznie, a „hívők” nem kérdőjelezik meg azt, és szinte lehetetlen rávenni őket hitük tudományos felülvizsgálatára. Keretet nyújt a világ működéséhez, értelmezéséhez és az ember benne elfoglalt helyét is meghatározza. Az a transzcendentális-ember kapcsolat, ami vallásokban Isten és ember kapcsolata, az asztrológiában a kozmikus természet és ember érvényes kapcsolataként jelenik meg. Segít identitásunk meghatározásában és személyiségünk megkonstruálásában, ami manapság kríziskérdés, mikor sem a vallás, sem a társadalom nem kötelez vagy biztosít előre meghatározott identitásokat és hozzájuk kapcsolódó szerepeket. Nem csak önmagunk, hanem mások megértését is lehetővé teszi, tisztázza a közöttük lévő kapcsolatokat. Mind intraperszonális, mind interperszonális szinten, mind társadalmi létünk más szegmenseiben prediktív erővel rendelkezik. Képes bejósolni, mire számíthatunk életünk különböző aspektusaiban, legyen szó financiális vagy párkapcsolati kérdésekről. Ráadásul a vallásoktól eltérően nincs egy kötelező érvényű szabály vagy normarendszer, amire az asztrológia kényszerítené a befogadót.

A horoszkóp tehát olyan területeken nyújt segítséget, amik egyébként bizonytalanságot és frusztrációt okoznak, megoldásuk pedig racionális úton komoly erőfeszítéseket venne igénybe. Ahogy a csodadiétáknál emberi lustaságunkat használják ki a pirulákat reklámozó cégek, úgy használja ki a horoszkóp lustaságunkat emberi kapcsolataink esetében.

Azért is kellemes asztrológiával foglalkozni, mert azt az illúziót kelti, hogy a segítségével képesek vagyunk egy rendszerezett egészként tekinteni önmagunkra. Saját jó és rossz tulajdonságaink, erősségeink és gyengéink, céljaink, vágyaink, félelmeink, úgy általában önmagunk meghatározása rendkívül nehéz feladat. Nem hogy másokat, sokszor úgy érezzük: magunkat sem értjük igazán. A horoszkópok azt a hamis képet festik elénk, hogy képesek minket behatárolni és jellemezni, azonban a horoszkópok leírásai egy ember teljes komplex lényéhez képest olyanok, mintha egy óvodás egy A4-es papírra ráfirkálná Magyarország térképét, és azt állítaná, hogy azon minden megtalálható az utolsó faluig, utcákra lebontva.

A csoportpszichológia szemszögéből vizsgálva, az egyes jegyekhez tartozás kialakítja a valahova tartozás érzését. A horoszkóp egésze is rendelkezik ezzel, hiszen eloszlatja azt az illúziót, hogy a világ kaotikus és kiszámíthatatlan. Sajátos „sorselmélet”-ként működik, hiszen azt állítja: képes arra, hogy megmondja, mi fog történni, tehát „semmi sem véletlen”, „minden okkal történik”. A sorselméletek sajátossága, hogy képes feloldani azt a fajta pszichológiai feszültséget, amit az események kontrollálhatatlanságával kapcsolatban érzünk. Kellemes biztonságérzetet nyújt, és könnyebb pszichológiai feldolgozást tesz lehetővé a tudat, hogy a rossz dolgok okkal történnek, vagy elkerülhetetlenek, tehát a személy nem önmagát okolja a történtekért. Miért is hibáztatnánk önmagunkat a párkapcsolati és munkahelyi gondjaink miatt, ha hibáztathatjuk a Jupitert, meg a Szaturnuszt. „És amúgyis (tetszőleges csillagjegy) vagyok, nekem az ilyen dolgokban nincs szerencsém.” Az asztrológia tehát bizonyos szempontból az Isteni gondviselés érzését nyújtja.

Emellett a kutatások szerint a horoszkóp jóslatok 70%-a pozitív, ami kézenfekvő válasz lehet arra, miért szeretjük olvasni őket. Egyesek ez alapján amellett érvelnek, hogy a horoszkópok olvasásának hangulatjavító hatása van, azonban a marylandi Johns Hopkins Egyetem és a Dél-karolinai Egyetem kutatócsoportja kísérlete szerint ennek pont az ellenkezője történik:

„A negatív jóslatokat tartalmazó horoszkópok erősítik az önfelmentő, önkényeztető hozzáállást azokban, akik próbálnak menekülni a sorsuk elől. A rendszeres horoszkópolvasók hajlamosabbak a lobbanékonyságra és az önfelmentő viselkedésre, ha rossz híreket kaptak a napi horoszkópjukból, ugyanis a rossz előrejelzés miatt jobban ki vannak téve a kísértéseknek.”

Gyerekkorunkban a mikulásban hittünk, ma a horoszkópban. Csak most nem játékot remélünk, hanem szerelmet, gazdagságot, egészséget.

Írásomnak nem célja, hogy lejárassa a horoszkópot és követőit; az viszont igen, hogy tudományos relevanciájára némiképp rávilágítson, és adekvátabb alternatívát nyújtson személyközi kapcsolataink kezelésére.
A transindex cikkében összefoglalja Szilágyi András fizikus által gyűjtött horoszkópokkal kapcsolatos tudományos kutatásokat, aki arra a következtetésre jut, hogy semmilyen a véletlennél nagyobb korreláció nem áll fent a horoszkóp eredményei és a vizsgált személyek tulajdonságai között. Sem statisztikai vizsgálatok, sem szakértők tesztje, sem résztvevők vizsgálata alapján nem tudtak releváns összefüggést kimutatni.

A horoszkópoknál számos tudományos igénnyel létrehozott pszichológiai teszt alkalmasabb az emberek kategorizálására. A csillagjegyekben való gondolkodás túlságosan leegyszerűsített, általánosító, sztereotipikus. Az emberi jellem és személyiség felfoghatatlanul összetettebb, mint amilyennek az asztrológia beállítja, és egy ilyen bugyuta keretrendszer nem hogy nem segíti mások megismerését és minőségi kapcsolatok fenntartását, hanem kifejezetten gátolja azt.

Ha szeretnél
Olyan személyiség koncepciókkal megismerkedni, amik olyannyira tudományosak, hogy mérhető neuronális és idegi aktivitáson alapulnak,
Tudományosan is helytálló önismereti tesztekkel és feladványokkal megismerkedni, amikkel fejlesztheted a személyiségedet és jobban megértheted mások viselkedését,
Akkor gyere el egy kommunikációs tréningre.